Vállalkozónak lenni életforma: a folyamatos jobbítás és fejlődés lehetőségeinek kereséséről szól. Jelen anyaggal – amely az előző részek (https://kkvtudaskozpont.hu/csapatepites/... illetve  https://kkvtudaskozpont.hu/csapatepites-aranyszabalyai/ és https://kkvtudaskozpont.hu/csapatepites-ami-tervezheto/  ) folytatása, segítséget nyújtunk ahhoz, hogy vállalkozásod a saját területén a legkiválóbbak közé tartozhasson. A csapatépítést természetesen nem lehet elsajátítani egy néhány oldalas összefoglaló anyag segítségével, és csak annyit ígérünk, ennek a résznek is lesz folytatása, visszavárunk.

Vezetőként az egyik leggyakrabban kihívás elé állító helyzet az, amikor szembesülsz azzal, hogy a csapatod tagjai nem azt teszik, vagy nem abban a minőségben, amit kértél vagy elvártál tőlük. Ilyenkor négy kérdést kell feltenned magadban, hogy rájöjj a probléma forrására.

1. Elmondtad-e pontosan, mi a feladat, mit vársz el eredményül?
2. Kínáltál-e kellő felkészítést (képzést) a sikeres feladatmegoldáshoz?
3. Volt-e bármilyen eszköz a kezedben a felkért csapattag motiválásához?
4. Lehet, hogy érdemesebb inkább ezzel kezdeni: a megfelelő embert kérted-e meg, aki alkalmas és képes is az adott feladat elvégzésére?

Csak miután kellő önkritikával, de igennel válaszoltál mind a négy kérdésre, érdemes utánajárnod, miért maradt el a csapattag bevonódása.

A BOLDOGSÁG kutatásával hivatászszerűen foglalkozók (persze, tudom, mi mindannyian a boldogságra vágyunk, azt keressük nap nap után) - három szintjét különböztetik meg ennek a különleges érzelmi állapotnak.

Alapszintként az un. "rocksztár effektus"-t, az extázist szokták azonosítani, amely ritka pillanatok varázsa. A harmadik fokozatként a földön túli boldogságról beszélnek, amit azok élhetnek meg, akik a sorsukat az életükön túl nyúló eszme szolgálata alá rendelik. Akik küldetésként teszik a dolgukat a világban. Elárulhatom, ezek (akár az extázis, akár a nagy ügyek alázatos szolgálata) ritka hollónak számítanak a mi - civil, hétköznapi - életünkben.

Van azonban e két szint között egy fokozat, amely reggeltől estig elérhető, megélhető a leginkább földözragadt tevékenységeink során is. Egy valódi boldogságszint, amelyet, ha képesek vagyunk beindítani, akkor az időtlenség élményével szippant ki minket a napi darálónkból. Ennek a boldogságszintnek a "flow" a neve.

1. „Nem vagyok elég jó.”

Persze, mindannyian mindig összevetjük magunkat másokkal, méricskéljük, mennyivel több vagy kevesebb van a puttonyunkban.  Számtalan kitűnő adottságokkal rendelkező, okos, tehetséges emberrel hozott össze a sors, akik ettől a szindrómától szenvednek. Az korlátozza a horizontjukat, azzal küzdenek nap, mint nap, hogy származásuk, kapcsolati tőkéjük, képzési hátterük, rutinjuk, személyes vonzerejük hiányosságai fölött keseregnek.

Gondolj bele, hányan és hányan vannak, akiknek még hozzájuk képest is lenne behozni valójuk a fenti területeken, s mégis jobban érvényesülnek, előbbre tartanak ezeknél az embereknél. Elég jónak lenni, ebben a helyzethez illő norma elfogadására lenne csak szükségük. És hogy elég volt-e, elég jó volt-e, ezt csak utólag, az eredmények ismeretében lehet megítélni!

2. „Soha sincs elég időm.”

Megnyugtatlak: nem is lesz mindaddig amíg valaki a saját idejét fogyasztja indokolatlanul… Én is folyamatos időzavarban voltam mindaddig, amíg két fontos felismeréssel fel nem szabadítottam magam az idő fogságából. Az első „égő” jel arra, hogy változtassak, akkor jött, amikor egy nemzetközi tekintélyű kollégám workshopjára késve nyitottam be és ő csendesen csak annyit jegyzett meg, amikor elkezdtem (volna) magyarázkodni, hogy „Tudod, Zoltán, vannak prioritások!”

Igen, nem lehet mindig, mindenkinek eleget tenni és nem többszörözhetjük magunkat (egyelőre). S ehhez kapcsolódik időgazdálkodásom új alapokra helyezésének második felismerése: lényegesen gyorsabban haladok és gazdaságosabban járok el a másokkal való együttműködésben, ha sikerül – már a kapcsolatunk elején – egymás számára feltárnunk: mi a küldetésünk, mik a céljaink, merre tartunk. Ha a másik tudja, ismeri, mi az, ami nekem fontos, s viszont: nem lógok fölöslegesen a másik nyakán rabolva az idejét!

3. „Erre (ehhez) nekem/nekünk nincs (elég) pénzem/erőforrásunk.”

Hogyne, pénzből könnyű pénzt csinálni.  De mit tehet az ember gyereke, ha megkíván valamit?! Könnyű azoknak, akiknek van dugipénzük …

Miközben a világ épp azt igazolja vissza számtalan esetben, hogy a valódi nagy üzleti teljesítmények mögött nem áll jól megalapozott pénzügyi biztonság. A világ milliomosainak háromnegyede (egész pontosan minden 100-ból 73) maga erejéből vált azzá, ami lett. Tudatosak voltak, elkötelezettek a kemény munkára, és készek a kockázatvállalásra.

4. „Sajnos, nincsenek megfelelő kapcsolataim.”

Ez különösen erős szemellenzőnek számit a hazai közélet korrupciótól, panamáktól, barátok, strómanok nehezen igazolható sikereitől hangos világában. Még – viszonylag – szolid megfogalmazásban is tudatmódosító állítás a következő: „Minden a kapcsolatokon múlik!”

Ez igaz, csak egészen más fénytörésben. Az érdemekre és teljesítményekre alapozódó ajánlás megáll magában, nem igényel extra lobbi-erőt. A kitartással felvállalt teljesítményünk mágnesként fogja majd vonzani az (igazán értékes) kapcsolatokat.

5. „Nem ez a legalkalmasabb pillanat.”

Gyereket szülni? Mielőtt befejeztem volna az egyetemet? Mielőtt sínre tettem volna a karrieremet? Mielőtt egzisztenciális révbe jutottunk volna? És így tovább… és így tovább, míg szépen ki nem kerülünk a babavállalásra még megfelelő korból. – hallhatod mindenfelől… S nincs ez másként az üzleti életben sem! Ókori kínai bölcsesség szerint minden nagy utazás egy kis lépéssel kezdődik, de ahhoz, ahogy a magyar mondja, először fel kell emelnünk a se… bocs, a lábunkat!

6. „Hát ez nem lesz könnyű!”

Ha ki sem próbálja valaki, biztosan nem! Sokan azért mondanak le a sikerről, mert megrettenek minden erőfeszítéstől. Mások olyan simán, izzadság nélkül érnek el sikereket. Legalábbis kívülről így látszik.

Pedig épp fordítva van, a valódi nagy eredmények az embert próbáló célok teljesítése során születnek meg, más szóval annak van becsülete, amiért megdolgozunk. Inaink, izmaink minden erejét megfeszítve érezhetjük csak igazán, növekszünk erőben, képességben.

7. „Ezt én nem érdemlem meg.”

Vagy más változatban így hangzik: „Ez nekem nem jár…” Miért is? Az önbizalom hiány non plus ultrája. Ez a kétség azt üzeni: a siker az jutalom, amit mások adnak. Nem, nem, a sikert mi hozzuk létre! Mi teremtjük meg. Az elért eredményünk szerves része erőfeszítéseinknek. A siker nem más, mint plató, dobbantási felület újabb magasságok felé.

Vállalkozónak lenni életforma: a folyamatos jobbítás és fejlődés lehetőségeinek kereséséről szól. jelen anyaggal segítséget szerettünk volna nyújtani neked ahhoz, hogy vállalkozásod a saját területén a legkiválóbbak közé tartozhasson. A csapatépítést természetesen nem lehet elsajátítani egy néhány oldalas összefoglaló anyag segítségével.

Amennyiben mélyebben érdekel a téma, csatlakozz Facebook, Instragram és LinkedIn követőink táborához, látogasd meg weboldalunkat, ahol további üzletfejlesztéssel kapcsolatos tartalmakat találsz: www.actioncoach.hu

Jelentkezz hírlevelünkre és ne feledkezz meg hetente új részekkel megjelenő podcast csatornánkról sem.

De kereshetsz bennünket közvetlenül az info@actioncoach.hu email címen is.