Aibo, gyere hozzánk még közelebb!

„Azt a robotkutyafáját!” – gondoltam, amikor nemrégiben az egyik televíziós műsorban felfigyeltem egy Japánból érkezett hírre.

Az még nem lepett meg 2020 közepén, hogy a COVID-19 hatására igen gyorsan módosultak a fogyasztói, vásárlói elvárások. A Reply akkori nemzetközi felmérése szerint robbanásszerűen törtek előre az együttlét, a barátság, a bensőség, a kapcsolat, az egészség, a biztonság jellegű igények.

A MagyarBrands világában is folyamatosan láttunk újabb és újabb példákat arra, hogy a márkák mind nagyobb hányada kívánt megfelelni ezen elvárásoknak. Egyre több olyan kínálattal, s egyre több olyan üzenettel találkozhattunk, amelynek fókuszában a megváltozott igényekre való gyors reagálási szándék volt.

A következő lépést a párbeszédes marketing további felerősödése jelentette. A vásárló több és több információt, s ezzel együtt növekvő mértékű támogatást, együttérzést, együttgondolkodást igényelt. Nem véletlen, hogy újabb lendületet kapott a chatbotok elterjedése is.

Ezt követően egy újabb típusú igény jelent meg. Az EMBER (és akkor most hagyjuk a „fogyasztó”, vagy a „vásárló” elnevezést…) már nem csak kért, hanem adni is akart segítséget. Soha nem volt ennyi felajánlás, önkéntes munka stb. Ennek megfelelően számos márka a „Segítsünk együtt!” gondolatvilágára építette fel – az igen jól működő – üzeneteit.

Ezen érzelmi változások sorozatának legutóbbi állomása érdekes módon jelent meg Japánban. Kisebb-nagyobb megszakításokkal már 23 éve biztosítja hűségéről gazdáját az Aibo névre ténylegesen (!) hallgató robotkutya. Az immár több tucat érzékelővel, kiépített kamerarendszerrel, hangfelismerő programokkal, mesterséges intelligenciával „felnevelt” házi kedvenc tartása olcsó, hiszen nem kér enni, inni, ráadásul a sétáltatásához nem szükséges kutyapiszok-felszedőt vásárolni. Ugyanakkor – a potom 3 ezer dollár körüli árért és a jóltartásért cserébe – már az ajtónál várja és köszönti a hazaérkező gazdáját. Ráadásul mindegyik Aibo másként viselkedik, mivel a mesterséges intelligenciának köszönhetően igazodik a saját gazdi szokásaihoz.

Az elmúlt időszak változásai jelentős mértékben hatottak az érzelmi robotikára, az ember és a robotkutya kapcsolatára is. A vásárlók a „tökéletes társ” helyett szívesebben vásárolnak olyat, aki (a célirányos programozás révén) alkalmanként megbotlik, segítséget igényel. Elgondolkodtató módon ez azt is jelenti, hogy a robotika is alkalmazkodik az „új normálishoz”.

A kutyákkal, vagy éppen a nélkülük élők nevében is remélem, hogy ez az érzelmi gazdagodás a jövőben is egyre erősödik. Ez vásárlónak, márkatulajdonosnak közös – emberi – érdeke.

A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/x1brett/48000740917